Keresés

Egyedi keresés

2009. december 28., hétfő

Jogvita a webshopról: üzlet vagy reklám?


Nemrég a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hivatal (NFH) ötszázezer forintos bírságot szabott ki egy online szexshop üzemeltetőjére. A reklámtörvény szerint ugyanis tilos az olyan áru reklámja, amely rendeltetése szerint szexuális ingerkeltésre irányul. A Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért (SzEK) a határozatot követően egyeztetést kezdeményezett az NFH-val, ugyanis szerintük a jelenlegi törvényi szabályozás egyáltalán nem veszi figyelembe az elektronikus kereskedelem sajátosságait, mert nem tartalmaz külön szabályozást a webáruházakra. A téma kiemelt fontosságára tekintettel a jövőben több bejegyzésben is igyekszem bemutatni a webáruházakra alkalmazandó jelenlegi szabályokat.


Előrebocsátom, hogy ami a szexshop ellen kiszabott bírságot illeti, az a jelenlegi szabályokkal összhangban van. A reklámtörvény szerint ugyanis reklám minden olyan közlés, tájékoztatás vagy megjelenítési mód, amely valamilyen áru értékesítésének, igénybevételének előmozdítására, vagy a vállalkozás népszerűsítésére, illetve az áru, árujelző ismertségének növelésére irányul. Az interneten megjelenő reklámok rendkívül sokfélék. Van, ami közvetlenül az e-mail postafiókunkba ömlik, vannak az e-mail tartalmához, illetve a keresőkifejezésekhez kapcsolódó targetált hirdetések, van előreugró ablak, banner, víruskampány, reklámblog, social media marketing, meg a jó ég tudja még micsoda. Egyvalami közös bennük: én, mint fogyasztó, akaratomtól függetlenül érzékelem őket. Pont, ahogyan a tévében: attól még, hogy kimegyek tonhalas szendvicset készíteni a konyhába, a reklámblokk akkor is ott éktelenkedik a bádszpenszer közepén. Lehúzhatom a rolót, attól még ott lesz a legjobbmosópor plakátja az utcán. 

Ettől némileg különbözik, amikor besétálok a tecsóba, és ott ordít a képembe egy tábla, hogy akciósan lehet csattogószárnyú valódi műanyag falepkéket kapni. Itt már az én akaratom is benne van a pakliban, hiszen előre megfontolt szándékkal tettem ki magamat effajta pszichológiai terrornak. Hasonlóképpen, ha beütöm a böngészőmbe valamilyen webáruháznak az oldalát, akkor tudatosan lépek be virtuálisan abba az üzletbe, anélkül, hogy arra nekem a figyelmemet felhívták volna.



Laikus szemmel jogosan merül fel a kérdés, miért nem tekinthető a webáruház üzletnek? Hiszen az áru fizikai átvételét leszámítva az ügyletre vonatkozó összes lépést meg tudom tenni egy webáruházban is, ugyanúgy, ahogy egy valódi üzletben. A kérdés a szexshop esetében azért is különösen fontos, mert ugyanaz a reklámtörvény, amelyik kimondja a szexuális termékek reklámozásának tilalmát, egyúttal kivételt is tesz: a szexuális terméken, illetve a szexuális termékek üzletén belül elhelyezett reklám ugyanis nem tilos. Vagyis, ha üzletnek minősül a webáruház, akkor az online szexshop is legális.


Csakhogy az üzlet fogalmát a jogalkotó a kereskedelmi törvényben kizárólag épületre, épületrészre és egyéb helyiségekre szűkíti le. Ennek oka, hogy vannak olyan kereskedelmi tevékenységek, amelyek megkívánják a szigorú hatósági ellenőrzést, ennek garanciája pedig, hogy azokat csak fizikailag létező üzlethelyiségekben lehessen végezni (robbanóanyagok, fegyverek, festékek, növényvédő szerek, stb.). Jogtechnikailag ezt az akadályt viszonylag könnyű elhárítani, a jogászok régóta ismerik és alkalmazzák ugyanis azt a logikai műveletet, melyben megállapítanak egy főszabályt, majd a kivételeket. Tehát lehetne azt mondani, hogy a webáruház is üzlet, csak tilos benne TNT-t, kalasnyikovot, atombombát árulni. Az online szexshopokat még ennél is egyszerűbben legálissá lehet tenni: hiszen maga a reklámtörvény hagyja nyitva a kaput, hogy a szexuális termékek üzletének fogalmát külön jogszabály határozza meg. Ilyen jogszabály azonban még nem létezik. Elég lenne kiegészíteni a fogyasztóvédelmi törvényben az a-w-ig terjedő definíciós listát egy újabbal, és akkor nyugodtan aludnának az online szexshop üzemeltetők.


Nyilvánvalóan az alapprobléma ezzel nem lenne megoldva, és sok más webáruház-tulajdonos jogosan háborodna fel, hogy diszkriminálják őket a szexshoposokkal szemben. A megoldás tehát az lenne, ha végre feleszmélne a jogalkotó, és felismerné, hogy az online kereskedelem részesedése rohamosan növekszik a szolgáltató szektorban, ezért a "3D-kereskedőket" indokolatlanul részesíti előnyben a jelenlegi szabályozás a webáruházakkal szemben. Másrészt pedig, felnőttként kellene kezelni végre a felhasználót/fogyasztót, aki tudja, hogy melyik honlapra miért látogat el.



Share |
Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz

2009. december 24., csütörtök

Zártkörűen működő cégnyilvántartás



Nem vagyok nyitott az új dolgokra, tudom, nekem már a koffeinmentes kávénál is ledobja az agyam a gépszíjat. Nehezen értem meg, ha valamit egy bizonyos cél érdekében hoznak létre, majd a gyakorlati átültetésekor úgy agyonszabályozzák, hogy végül maga a kezdeti célkitűzés válik értelmetlenné.
A cégnyilvántartást azért hozták létre, hogy bárki ember fia meggyőződhessen például arról, hogy vajon a Svindli Bt. mögött, amelyik direkt marketing levelekkel bombáz, ugyanaz a Gipsz Jakab áll-e, aki korábban néhány céget már sikeresen csődbe vitt, vagy aki után éppen piramisjáték-csalás miatt nyomoz a rendőrség. A cégnyilvántartás segítségével nap mint nap ellenőrzik a fővállalkozók az alvállalkozókat, az alvállalkozók a beszállítókat, a beszállítók a nagykereskedőket, a nagykereskedők a kiskereskedőket, a kiskereskedők a leendő üzleti partnert, az ügyvédi irodák pedig mindenkit.
A cégnyilvántartás használatához természetesen kell tudni legalább a keresett cég nevét, vagy cégjegyzékszámát, e nélkül nincs is értelme hozzákezdeni a keresésnek. Vagyis, ha én csak annyit tudok, hogy Gipsz Jakab kiszállt a Svindli Bt-ből, és alapított egy új céget, akkor a cégnyilvánosság elve már nem érvényesül, nyilván a személyes adatok kíméletlen védelme érdekében. Hozzáteszem, nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban, mint például Csehországban, nemcsak a cégnyilvántartásban, de a telekkönyvben is lehet név szerint, elektronikusan keresni, tehát Gipsz Jakabról még az is kiderül, hány telkét terheli már jelzálog. Vannak olyan volt kommunista országok, amelyek már megértették a demokrácia lényegét: az átláthatóságot és a nyilvánosságot.
Magyarország az OECD versenyképességi ranglistáján hagyományosan hátul kullog, az utóbbi időben azonban egy területen volt legalább mezőnyben: ez a cégalapítás, cégeljárás és cégnyilvántartás egyszerűsége, gyorsasága és átláthatósága. Nosza, akkor rendszabályozzuk meg – döntött így a Parlament nemrég, és a személyes adatok védelmére hivatkozva már le is radírozták a céginformációs szolgálat által kiadott cégkivonatokról a cégek tagjainak, vezető tisztségviselőinek, könyvvizsgálóinak, felügyelőbizottsági tagjainak lakcímeit. Arra hivatkozva egyébként, hogy egy szintén most meghozott törvény alapján nyilvános adat lesz az állami cégek vezető tisztségviselőinek fizetése, és nem szerencsés, ha a nagyérdemű egyszerre látja, hogy a derék közszolga mennyit keres, illetve hol lakik.
Természetesen jogunk van tudni, hogy az állami vállalatok vezetőinek munkáját adóforintjainkból pontosan mennyivel honorálják. Sokkal fontosabb közérdek fűződik azonban ahhoz, hogy a cégek vezetői beazonosíthatóak legyenek. A cenzúrázott cégkivonatban jelenleg a természetes személy neve, illetve anyja neve látható (ha már adatvédelem, akkor inkább ez utóbbi aggályos, hiszen beleegyezése nélkül milyen alapon használják fel személyes adatát a cégkivonatban, ha a céghez csak annyi köze van, hogy ő az ügyvezető anyukája?). Ez a két adat önmagában mindenesetre édeskevés, hiszen bizonyára jó pár Kovács István létezik, akinek édesanyját Kiss Zsuzsannának hívják. Az oknyomozó újságírók e két adat birtokában nem írhatják le százszázalékos bizonyossággal, hogy a Svindli Bt. és a Korrupt Kft. tulajdonosi szerkezete össze van fonódva. Márpedig az oknyomozó újságírók körültekintőek, mert nem akarnak rágalmazás miatti kártérítési pereket.
De egyik hivatalos eljárás elindításához sem elégséges ez a két adat. Ha például a Svindli Bt. tartozik nekem, és én felszólító levelet küldök a cég székhelyére (ez az adat szerencsére még nyilvános), ahonnan jó darabig nem jön válasz, akkor jogom lenne közvetlenül a bt. beltagjához fordulni, mert ő mögöttesen felel a cég tartozásaiért, ráadásul a teljes vagyonával. A lakcím ismerete nélkül mindez nehezen megy.
Azt mondja a törvény, hogy egyéb személyek törvényben biztosított jogaik gyakorlásához vagy törvényes érdekeik védelmében a cégjegyzékbe bejegyzett lakóhelyet kizárólag a céginformáció iránt benyújtott kérelem alapján ismerhetik meg. Remek. Naponta csak ügyvédi irodáktól, behajtóktól több ezer ilyen kérelem fog a cégbíróságokra érkezni, ezt most borítékolom. A cégbíróságnak a törvény szerint elektronikusan öt éven át rögzítenie kell azt, hogy ki, mikor és milyen jogcímen kért ki lakcímadatot tőlük, ráadásul mindezt oly módon, hogy az adat célhoz kötött felhasználása ellenőrizhető legyen. Az adat törvényes jogcímtől eltérő felhasználásának jogkövetkezményeit az információt kérő viseli. Ez a fenyegetés elsősorban az újságíróknak szól, hogy az általuk kért lakcímadatot ne közöljék az újságban, ezt azonban eddig sem tették, hiszen nem az érdekes, hogy Gipsz Jakab hol lakik, hanem az, hogy hány cége ellen indult már felszámolás. Másrészt viszont felvetődik a kérdés, hogyan bizonyítható a jogcímtől eltérő felhasználás, illetve a felhasználó személye. Ha betörnek a vezérigazgató villájába, akkor a rendőrség kihallgatja majd az összes személyt, aki a lakcímet a cégbíróságon lekérdezte? Érdekes kérdés, de ez már legyen a rendőrség dolga.
Az adatvédelmi jog világosan különbséget tesz az egyes adatkategóriák között. Vannak közérdekű adatok és vannak személyes adatok. Továbbá vannak olyan személyes adatok is, amelyek közérdekből nyilvánosak. A Jogifórum tavaly két ismert adatvédelmi jogi szakértővel készített interjút. Dr. Jóri András – aki időközben adatvédelmi biztos lett – a cégadatokkal kapcsolatban leszögezte:


"a cégnyilvántartás arra szolgál, hogy a hitelezők érdekeinek védelme, a forgalom biztonsága érdekében megismerhetők legyenek a cégek adatai, közöttük a cégben tagként, cégjegyzésre jogosultként, vezető tisztségviselőként vagy felügyelőbizottsági tagként szereplő természetes személyek adatai is. Az érintett személyek ebben az esetben természetesen nem hivatkozhatnak a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogukra, hogy a betekintést megakadályozzák."
Dr. Szabó Máté Dániel még ennél is továbbment:


"a cégadatok, és azokkal együtt a cégekben tevékenykedő természetes személyek egyes személyes adatai nyilvánosságát elsősorban a forgalom biztonsága indokolja, az, hogy aki szerződik, tudja, kivel köt üzletet, ne lehessen olyan könnyen becsapni egymást a piacon. A jogi szabályozással előírt nyilvánosság ezt úgy éri el, hogy a gazdaságnak ezt a részét átláthatóvá teszi: akit érdekel, hogy ki áll egy vállalkozás mögött, vagy milyen összefonódások vannak a piaci versenytársai között, az a kötelezően nyilvános adatok felhasználásával ellenőrizheti ezeket. A tág értelemben vett információsza­badságból pedig az a követelmény is levezethető, hogy a közhatalom átláthatósága mellett a gazdasági hatalom is legyen bizonyos mértékben átlátható."
A fentiek tükrében én az adatvédelmi biztos helyében a mostani törvénymódosítás kapcsán gondolkodnék egy alkotmánybírósági beadványon. De lehet, hogy valamelyik újságíró vagy ügyvéd már meg is előzte.


Share |
Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz

2009. december 12., szombat

Több bürokrácia a spam-eljárásban


Két fontos, a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) spamekkel szembeni eljárási szabályait érintő változás is életbe lépett a közigazgatási eljárási szabályokat tartalmazó törvény októberi átfogó módosítása miatt. A változások egyrészt némi bürokráciával fűszerezik meg az eddig viszonylag egyszerűnek titulált eljárást, másrészt a komolytalan, rögeszmés panaszkodók visszatartásával talán meggyorsítják az NHH munkáját és elősegítik, hogy a komoly ügyekkel foglalkozhasson.

Az egyik változás, hogy ezentúl a megszokott spam-bejelentes@nhh.hu címen keresztül nem lehet ügyet intézni, a bejelentést ezentúl elektronikus úton csak ügyfélkapuval rendelkező személyek tehetik meg, a megszokott elektronikus űrlap kitöltésével. Akinek nincs ügyfélkapuja, az természetesen postai úton továbbra is benyújthatja az NHH honlapjáról letöltött és kitöltött bejelentő űrlapot.

A bejelentés azonban nem garantálja azt, hogy a hatóság el is indítja az eljárást. Ha biztosra akarunk menni, abban, hogy az NHH foglalkozik az ügyünkkel, akkor nem bejelentést kell tenni, hanem az eljárás megindítása iránti kérelmet kell benyújtani, ami viszont ezentúl az általános közigazgatási eljárási illeték, azaz 2.200,- Ft megfizetésével jár majd. Ennek megfizetésére a következő szabályok érvényesek: amennyiben a kérelmet elektronikus űrlapon nyújtották be, akkor az eljárás megindítását követően banki átutalással, vagy a postákon beszerezhető "Magyar Államkincstár Eljárási illetékbevételi Számla" feliratú postai készpénz-átutalási megbízás (sárga csekk) használatával a Magyar Államkincstár eljárási illetékbevételi számlájára (10032000-01012107) kell az illetéket megfizetni. Ha a kérelmező illetékfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a Hatóság hiánypótlási felhívást bocsát ki, amelynek eredménytelensége esetén az eljárást megszünteti.

Egy egyszerű spam miatt feldühödött magánszemélynek valószínűleg nem ér meg 2.200,- Ft-ot és ennyi macerát a történet. Ha viszont csak sima bejelentést tesz, akkor az NHH lehet, hogy nem is foglalkozik az ügyével, ráadásul, mivel nem is lesz ügyfél, így nem is értesül az esetlegesen megindult eljárás eredményéről. Ugyanakkor, ha kérelmet nyújt be, akkor az NHH csak a kérelemben megjelölt konkrét üggyel foglalkozhat, a bejelentés kapcsán meginduló hatósági eljárás viszont az egész céget, jelenséget, kampányt, tevékenységet vizsgálhatja.

Az NHH szóvívője szerint a jövőben több átfogó, a cégek egész működését górcső alá vevő vizsgálat lefolytatását tervezik, aminek a fentiek alapján kedvez az, ha a bejelentések aránya lesz túlnyomó. Ez dicséretes célkitűzés, de akkor viszont nem értem, miért kötik a bejelentések fogadását is ügyfélkapu-regisztrációhoz. Vagy miért nem módosítják úgy az NHH eljárását szabályozó törvényt, hogy a kérelemből indult eljárás túlterjeszkedhet a kérelem keretein is. Ha pedig komoly eredményeket akarnak elérni a spamek elleni harcban, akkor miért nem emelik meg a bírságok összegét a jelenlegi 50-500 ezer Ft-ról? Nem értem, de lehet, hogy csak én vagyok ideológialag képzetlen.


Share |
Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Látogatók száma 2008. augusztus 5. óta:

Amplio Keresőmarketing
Internet.wyw.hu
Magyar Honlap Linkek
LinkBank