Zártkörűen működő cégnyilvántartás

Nem vagyok nyitott az új dolgokra, tudom, nekem már a koffeinmentes kávénál is ledobja az agyam a gépszíjat. Nehezen értem meg, ha valamit egy bizonyos cél érdekében hoznak létre, majd a gyakorlati átültetésekor úgy agyonszabályozzák, hogy végül maga a kezdeti célkitűzés válik értelmetlenné.

A cégnyilvántartást azért hozták létre, hogy bárki ember fia meggyőződhessen például arról, hogy vajon a Svindli Bt. mögött, amelyik direkt marketing levelekkel bombáz, ugyanaz a Gipsz Jakab áll-e, aki korábban néhány céget már sikeresen csődbe vitt, vagy aki után éppen piramisjáték-csalás miatt nyomoz a rendőrség. A cégnyilvántartás segítségével nap mint nap ellenőrzik a fővállalkozók az alvállalkozókat, az alvállalkozók a beszállítókat, a beszállítók a nagykereskedőket, a nagykereskedők a kiskereskedőket, a kiskereskedők a leendő üzleti partnert, az ügyvédi irodák pedig mindenkit.

A cégnyilvántartás használatához természetesen kell tudni legalább a keresett cég nevét, vagy cégjegyzékszámát, e nélkül nincs is értelme hozzákezdeni a keresésnek. Vagyis, ha én csak annyit tudok, hogy Gipsz Jakab kiszállt a Svindli Bt-ből, és alapított egy új céget, akkor a cégnyilvánosság elve már nem érvényesül, nyilván a személyes adatok kíméletlen védelme érdekében. Hozzáteszem, nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban, mint például Csehországban, nemcsak a cégnyilvántartásban, de a telekkönyvben is lehet név szerint, elektronikusan keresni, tehát Gipsz Jakabról még az is kiderül, hány telkét terheli már jelzálog. Vannak olyan volt kommunista országok, amelyek már megértették a demokrácia lényegét: az átláthatóságot és a nyilvánosságot.

Magyarország az OECD versenyképességi ranglistáján hagyományosan hátul kullog, az utóbbi időben azonban egy területen volt legalább mezőnyben: ez a cégalapítás, cégeljárás és cégnyilvántartás egyszerűsége, gyorsasága és átláthatósága. Nosza, akkor rendszabályozzuk meg – döntött így a Parlament nemrég, és a személyes adatok védelmére hivatkozva már le is radírozták a céginformációs szolgálat által kiadott cégkivonatokról a cégek tagjainak, vezető tisztségviselőinek, könyvvizsgálóinak, felügyelőbizottsági tagjainak lakcímeit. Arra hivatkozva egyébként, hogy egy szintén most meghozott törvény alapján nyilvános adat lesz az állami cégek vezető tisztségviselőinek fizetése, és nem szerencsés, ha a nagyérdemű egyszerre látja, hogy a derék közszolga mennyit keres, illetve hol lakik.

Természetesen jogunk van tudni, hogy az állami vállalatok vezetőinek munkáját adóforintjainkból pontosan mennyivel honorálják. Sokkal fontosabb közérdek fűződik azonban ahhoz, hogy a cégek vezetői beazonosíthatóak legyenek. A cenzúrázott cégkivonatban jelenleg a természetes személy neve, illetve anyja neve látható (ha már adatvédelem, akkor inkább ez utóbbi aggályos, hiszen beleegyezése nélkül milyen alapon használják fel személyes adatát a cégkivonatban, ha a céghez csak annyi köze van, hogy ő az ügyvezető anyukája?). Ez a két adat önmagában mindenesetre édeskevés, hiszen bizonyára jó pár Kovács István létezik, akinek édesanyját Kiss Zsuzsannának hívják. Az oknyomozó újságírók e két adat birtokában nem írhatják le százszázalékos bizonyossággal, hogy a Svindli Bt. és a Korrupt Kft. tulajdonosi szerkezete össze van fonódva. Márpedig az oknyomozó újságírók körültekintőek, mert nem akarnak rágalmazás miatti kártérítési pereket.

De egyik hivatalos eljárás elindításához sem elégséges ez a két adat. Ha például a Svindli Bt. tartozik nekem, és én felszólító levelet küldök a cég székhelyére (ez az adat szerencsére még nyilvános), ahonnan jó darabig nem jön válasz, akkor jogom lenne közvetlenül a bt. beltagjához fordulni, mert ő mögöttesen felel a cég tartozásaiért, ráadásul a teljes vagyonával. A lakcím ismerete nélkül mindez nehezen megy.

Azt mondja a törvény, hogy egyéb személyek törvényben biztosított jogaik gyakorlásához vagy törvényes érdekeik védelmében a cégjegyzékbe bejegyzett lakóhelyet kizárólag a céginformáció iránt benyújtott kérelem alapján ismerhetik meg. Remek. Naponta csak ügyvédi irodáktól, behajtóktól több ezer ilyen kérelem fog a cégbíróságokra érkezni, ezt most borítékolom. A cégbíróságnak a törvény szerint elektronikusan öt éven át rögzítenie kell azt, hogy ki, mikor és milyen jogcímen kért ki lakcímadatot tőlük, ráadásul mindezt oly módon, hogy az adat célhoz kötött felhasználása ellenőrizhető legyen. Az adat törvényes jogcímtől eltérő felhasználásának jogkövetkezményeit az információt kérő viseli. Ez a fenyegetés elsősorban az újságíróknak szól, hogy az általuk kért lakcímadatot ne közöljék az újságban, ezt azonban eddig sem tették, hiszen nem az érdekes, hogy Gipsz Jakab hol lakik, hanem az, hogy hány cége ellen indult már felszámolás. Másrészt viszont felvetődik a kérdés, hogyan bizonyítható a jogcímtől eltérő felhasználás, illetve a felhasználó személye. Ha betörnek a vezérigazgató villájába, akkor a rendőrség kihallgatja majd az összes személyt, aki a lakcímet a cégbíróságon lekérdezte? Érdekes kérdés, de ez már legyen a rendőrség dolga.

Az adatvédelmi jog világosan különbséget tesz az egyes adatkategóriák között. Vannak közérdekű adatok és vannak személyes adatok. Továbbá vannak olyan személyes adatok is, amelyek közérdekből nyilvánosak. A Jogifórum tavaly két ismert adatvédelmi jogi szakértővel készített interjút. Dr. Jóri András – aki időközben adatvédelmi biztos lett – a cégadatokkal kapcsolatban leszögezte:

"a cégnyilvántartás arra szolgál, hogy a hitelezők érdekeinek védelme, a forgalom biztonsága érdekében megismerhetők legyenek a cégek adatai, közöttük a cégben tagként, cégjegyzésre jogosultként, vezető tisztségviselőként vagy felügyelőbizottsági tagként szereplő természetes személyek adatai is. Az érintett személyek ebben az esetben természetesen nem hivatkozhatnak a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogukra, hogy a betekintést megakadályozzák."

Dr. Szabó Máté Dániel még ennél is továbbment:

"a cégadatok, és azokkal együtt a cégekben tevékenykedő természetes személyek egyes személyes adatai nyilvánosságát elsősorban a forgalom biztonsága indokolja, az, hogy aki szerződik, tudja, kivel köt üzletet, ne lehessen olyan könnyen becsapni egymást a piacon. A jogi szabályozással előírt nyilvánosság ezt úgy éri el, hogy a gazdaságnak ezt a részét átláthatóvá teszi: akit érdekel, hogy ki áll egy vállalkozás mögött, vagy milyen összefonódások vannak a piaci versenytársai között, az a kötelezően nyilvános adatok felhasználásával ellenőrizheti ezeket. A tág értelemben vett információsza­badságból pedig az a követelmény is levezethető, hogy a közhatalom átláthatósága mellett a gazdasági hatalom is legyen bizonyos mértékben átlátható."

A fentiek tükrében én az adatvédelmi biztos helyében a mostani törvénymódosítás kapcsán gondolkodnék egy alkotmánybírósági beadványon. De lehet, hogy valamelyik újságíró vagy ügyvéd már meg is előzte.

Share |