Ma jár le a sajtótermékek regisztrációjának határideje

A tavaly decemberben elfogadott új médiatörvény 2011. június 30-ig adott határidőt a médiaszolgáltatások, internetes sajtótermékek nyilván-tartásba vételéhez. Aki nem regisztrált eddig, mostantól akár 1 millió Ft-os bírságot is kaphat.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) tegnap közleményben emlékeztette az internetes sajtótermékek kiadóit, hogy a mai napon lejár a regisztráció határideje. Azon sajtótermékek esetében ugyanis, amelyek 2011. január 1. előtt indultak, eddig adott határidőt a médiatörvény. A 2011. január 1. után indult sajtótermékek esetén ez a határidő az alakulástól számított 60 nap.

Sajtóterméknek minősül az olyan internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, és amelynek tartalmáért valaki szerkesztői felelősséget visel, és amelynek “elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából”. Ha valaki tehát a blogjában például hirdetéseket helyez el és bármilyen módon népszerűsíti az oldalt, “rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett” végzi ezt a szolgáltatást, tehát sajtóterméknek minősül.

A médiatörvény 46. §-a szerint a sajtóterméket a kiadásáért felelős személynek be kell jelentenie. A bejelentésben meg kell jelölni a bejelentő nevét (cégnevét), lakcímét (székhelyét), elérhetőségét (telefonszám vagy e-mail cím), a kapcsolattartó személy nevét és elérhetőségét, jogi személy esetén annak cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát és persze a sajtótermék címét. Ha ezekben az adatokban változás következik be, úgy ezt 15 napon belül be kell jelenteni a médiahatóságnak. Amennyiben a nyilvántartásba vételre vonatkozó szabályokat a kiadó vagy az alapító megsérti, a médiahatóság 1 millió forintig terjedő bírságot szabhat ki.

A bejelentéssel kapcsolatosan bővebb információkat a Médiahatóság oldalán lehet találni. Egyelőre kérdéses, hogyan fog a hatóság fellépni - például a blogokkal szemben. A hatóság oldalán található nyilvános adatbázis szerint eddig mindössze 411 internetes sajtótermék tett bejelentést. Ez az adatbázis ráadásul teljesen indokolatlanul tartalmazza mindenki számára hozzáférhető módon az internetes portál főszerkesztőjének személyes adatait (lakcím, telefonszám, e-mail cím).

A témával a későbbiekben ezért bővebben is foglalkozom.

Share |

Online vásárlás: 14 napos lesz az elállási határidő

Az Európai Parlament (EP) elfogadta, hogy a tagállamoknak ezentúl legalább 14 nap határidőt kell biztosítaniuk a fogyasztóknak az elállási jog gyakorlására online vásárlás esetén.

A fogyasztó a szerződéstől nyolc munkanapon belül indokolás nélkül elállhat - hangzik a Magyarországon jelenleg hatályos jogszabály szövege, amely a "távollévők között kötött szerződésekre" vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza. A jogszabályt Magyarország az uniós normákkal való harmonizáció keretében vezette be 1999-ben, és kevés kivétellel (így például élelmiszer-házhozszállítás, idegenforgalmi, szállítási szolgáltatások esetén) alkalmazni kell valamennyi elektronikus kereskedelmi szolgáltatásra, illetve bármely olyan eszközzel megkötött szerződésekre, amely alkalmas a felek távollétében szerződési nyilatkozat megtételére, vagyis ilyen a sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelőlappal, a katalógus, a telefon és a telefax is, bár ezek jelentősége eltörpül a ma már mintegy 130-140 milliárd forintos forgalmú internetes kereskedelemhez képest.

Miután az elektronikus kereskedelem az egész EU-ban dinamikusan bővül - a tavalyi évben mintegy 100 milliárd eurós forgalom keletkezett a tagállamokban - így az unió szükségesnek tartja a fogyasztók érdekeinek nagyobb védelmét. Az EP döntése így nem volt meglepetés, sőt, Németország már régebb óta hosszabb határidőt biztosít, mivel az irányelv csak a minimumot írja elő. Ez a minimum emelkedik most tehát 14 napra, amennyiben az Európai Tanács is jóváhagyja az EP javaslatát. Ezt követően a tagállamoknak két éven belül kell átültetniük a változást nemzeti jogukba.

Share |

Rejtőzködő cégtulajdonosok

Miközben manapság ész nélkül pakoljuk fel magunkról személyes adatainkat az internetre, gyanakodva kérdezzük meg az ismeretlen telefonálót, hogy kitől kapta meg a számunkat. A legtöbb ember fontosnak tartja az adatvédelmet, ugyanakkor egyrészt annak megvalósulásáért keveset tesz, másrészt a konkrét esetben mindig gyanakvó és elutasító, még akkor is, ha egyébként az adatszolgáltatáshoz fontosabb érdek fűződik.

A következtetéshez alapul szolgáló történet a következő: ma meg kellett tudnom, hogy egy adott cégben kik a tulajdonosok. Ez általában nem nagy kihívás, hiszen a céginformációs rendszer nyilvános, cégkivonatot bármikor le tudok kérni. Más a helyzet részvénytársaság esetében, hiszen a részvény természete az, hogy sokkal gyorsabban gazdát tud cserélni, mint egy üzletrész, ezért a részvényesek nincsenek is feltüntetve a cégkivonatban. (Gondoljunk csak bele, egy OTP esetén naponta kb. 6543-szor kellene módosítani a cégkivonatot.) Persze a zártkörűen működő részvénytársaság részvényei nem forognak a tőzsdén, ettől függetlenül sajnos a cégnyilvántartásból nem derül ki, kik a részvényesek. 

Így aztán eszméletlenül fondorlatos módon felhívtam a céget, hogy betekinthetnék-e a részvénykönyvükbe. Mondták, hogy persze, de tudni akarják, milyen okból. Mondhattam volna, hogy csak mert statisztikát készítek a részvénytársaságokba fektető személyek keresztneveinek gyakoriságáról, de nem mondtam. Ehelyett csak finoman elmagyaráztam, hogy mivel a társasági törvény csak annyit mond, hogy "harmadik személy a részvénykönyvbe betekinthet", ezért én azt gondolom, hogy ebből nem következik, hogy nekem meg kellene indokolnom a betekintés célját. Sajnos az érvelésem nem volt meggyőző. Kötötték az ebet a karóhoz, hogy ha nem mondom el világosan, miért szeretnék betekinteni a részvénykönyvbe, akkor nem nézhetek bele.

Végül aztán kerülőúton hozzájutottam az adatokhoz, és még két fontos tanulságot is sikerült levonnom. Egyrészt sajnos a törvény indokolatlanul kedvez a rejtőzködni kívánó részvényesek javára a kft. vagy bt. tagokkal szemben. Hiszen míg utóbbiakat mindenki öt perc alatt le tudja kérdezni, addig a részvényes kiléte csak a társaság székhelyén vezetett részvénykönyvből derül ki. A törvény ugyan előírja a nyilvánosságot, de annak betartására nem ír elő semmilyen szankciót! A másik tanulság pedig az, hogy az embereknek csak akkor fontos a magánszférájuk, ha valaki a szemük láttára akar belekukkantani. Ha nem tudok róla, hogy nyomoznak utánam, akkor az nem is zavar. 

Share |