Amiért az utóbbi időben nem jelentkeztem, annak nem az az oka, hogy kifogytam volna a témákból. Éppen ellenkezőleg, az élet hozza magával a legérdekesebb témákat. Egyik olvasóm a következő problémával fordult hozzám. Létrehoztak egy internetes oldalt, amelynek a célja az volt, hogy a fuvarozók informálják egymást a szállítmányozó piac cégeinek fizetési fegyelméről. Aki az oldalon regisztrált, az megadhatta, hogy az ő cégének mely cégekkel szemben és mekkora összegű lejárt kintlévősége van. Mindezek az adatok csak a regisztrált tagok számára voltak elérhetők, a regisztrációs szabályzat pedig kötelezte a tagokat, hogy az információkat nem adhatják tovább harmadik személynek, ahogyan arra is kötelesek voltak a szabályzat értelmében, hogy csak megbízással, számlával és felszólítólevéllel igazolt, lejárt tartozásokat jelentessenek meg.
Az oldalon regisztrált egyik cég azonban, amely egyébként tekintélyes összegű tartozást halmozott fel, ügyvédjén keresztül felszólító levelet küldött a tárhelyszolgáltató g-portalnak, hogy az üzleti titkainak, jó hírnevének és egyéb személyiségi jogainak megsértése miatt eljárást indít ellenük, amennyiben a róla közzétett információkat nem távolítják el az oldalról. A g-portal engedett, és az egész oldalt törölte, így az oldal készítői átmentették a tartalmat egy nemzetközi domain név alá.Nos, az eset több szempontból is tanulságos. Először is kezdjük azzal, vajon mennyiben áll meg a jogalap, azaz az üzleti titok, a jó hírnév és a személyiségi jogok sérelme. Ha élő emberekről lenne szó, akkor a szigorú magyar adatvédelmi szabályozás miatt egyszerű kérdésről lenne szó. Cégeknek azonban nem lehetnek személyes adatai, így legfeljebb a fentiekre hivatkozhatnak.
De mi is az az üzleti titok? Az üzleti titok fogalma a Ptk. szerint: "a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette". Kétségtelen, hogy egy vállalkozás tartozása a gazdasági tevékenységéhez tartozó adat, és talán még amellett is lehet érvelni, hogy a tartozás nyilvánosságra hozatala a vállalkozás jogszerű gazdasági érdekét sérti, hiszen semmi nem tiltja, hogy egy vállalkozás - amíg felszámolást nem indítanak ellene - lejárt tartozása ellenére új üzleteket kössön, ezt a jogszerű érdeket pedig sértheti, ha a leendő üzletfelek értesülnek a tartozásairól. (Más kérdés, hogy a leendő üzletfelek érdeke viszont, hogy hitelképes cégekkel kössenek szerződést, de ennek érdekében számos pénzügyi és jogi biztosítékot vehetnek igénybe.)
Az üzleti titok definíciójának harmadik feltétele azonban az, hogy az adott cégnek meg kell tennie mindent az információ titokban tartásáért. Mivel szükségszerű, hogy a szerződés teljesítésére vonatkozó információt, vagyis a fizetési határidő betartását a másik fél is ismeri, ezért logikus, hogy a cég akkor tesz meg mindent a titokban tartásért, ha a szerződésben kifejezetten kikötik, hogy a szerződésre vonatkozó valamennyi információt a felek kötelesek bizalmasan kezelni, esetleg (de nem szükségszerűen) kifejezetten üzleti titoknak minősítik. Ilyen kikötés hiányában azonban a tartozásra vonatkozó adatok szerintem nem minősülhetnek üzleti titoknak.
A másik kérdés a hírnévrontás megalapozottsága. A jó hírnév fogalmát a Ptk. nem határozza meg, de példaként felsorolja, hogy a jó hírnév sérelmét jelenti a sértő és valótlan tények állítása, híresztelése és valós tények hamis színben történő feltüntetése. A regisztrációs szabályzat ezért kötelezi a tagokat, hogy csak megbízással, számlával és felszólítólevéllel alátámasztható kintlévőséget tegyenek közzé. Ha a tartozás nem vitatott (vagyis a felszólítólevélre a cég nem reagált) és lejárt, akkor annak közzététele véleményem szerint nem meríti ki a jó hírnév megsértését.
A Versenytörvény 3. §-ában szabályozott ún. üzleti hírnévrontás a versenytárs jó hírnevének vagy hitelképességének megsértését, veszélyeztetését tiltja. A versenyjogi hírnévrontás egyik nevesített esete tehát, ha valakiről olyan tényt állítanak, hogy kötelezettségeit nem teljesíti határidőre, vagyis hitelképtelen. A szakirodalom szerint az üzleti hírnévrontás esetén a tényállításnak nem feltétlenül kell valótlannak lennie, elég az is, ha a valóságot indokolatlanul, szükségtelenül terjeszti a versenytárs és ez a valós állítás önmagában is alkalmas hírnévrontásra. Szerintem itt a hangsúly az indokolatlanságon van. Amennyiben az oldal nyilvános lenne, az indokolatlanul rontaná a cég hírnevét. Mivel azonban kifejezetten a szállítmányozó cégek részére jött létre és az információkat csak regisztrált tagok tekinthetik meg, ráadásul a regisztrációs szabályzat elfogadásával kötelezik magukat arra, hogy nem adhatják tovább az oldalról nyert adatokat, ezért ez a belterjes információcsere nem indokolatlan, tehát szerintem az üzleti hírnévrontásra való hivatkozás nem megalapozott.
Az előbbi kérdésektől teljesen független, és egy korábbi bejegyzésemben már érintett problémakör, hogy a tárhelyszolgáltató miként reagál egy feltételezett jogsértés bejelentésekor. A portál ugyanis az elektronikus kereskedelmi törvény (10. §) szerint csak akkor mentesül a jogsértő információk közzététele miatti felelősség alól, ha nincs tudomása arról, hogy az információ bárkinek a jogát, jogos érdekét sértheti. Magyarán, ha valaki tesz egy bejelentést, hogy szerinte egy bizonyos tartalom jogsértő, akkor onnantól a portál tudomással bír erről, és adott esetben felel a jogsértésért. Nyilván egy portál ilyenkor nem kéri ki jogi szakemberek véleményét, hanem a saját érdekében inkább "megijed" az ügyvédi fenyegetéstől és leveszi az információt. Ez történt most is. Nem lehet a tárhelyszolgáltatót hibáztatni, hiszen őt a jelenlegi szabályozás készteti a cenzúrára. Zárásként mindehhez álljon itt egy részlet a Tanú c. filmből, azt hiszem, idevág.
Bejegyzések
