Ma jár le a sajtótermékek regisztrációjának határideje

A tavaly decemberben elfogadott új médiatörvény 2011. június 30-ig adott határidőt a médiaszolgáltatások, internetes sajtótermékek nyilván-tartásba vételéhez. Aki nem regisztrált eddig, mostantól akár 1 millió Ft-os bírságot is kaphat.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) tegnap közleményben emlékeztette az internetes sajtótermékek kiadóit, hogy a mai napon lejár a regisztráció határideje. Azon sajtótermékek esetében ugyanis, amelyek 2011. január 1. előtt indultak, eddig adott határidőt a médiatörvény. A 2011. január 1. után indult sajtótermékek esetén ez a határidő az alakulástól számított 60 nap.

Sajtóterméknek minősül az olyan internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, és amelynek tartalmáért valaki szerkesztői felelősséget visel, és amelynek “elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából”. Ha valaki tehát a blogjában például hirdetéseket helyez el és bármilyen módon népszerűsíti az oldalt, “rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett” végzi ezt a szolgáltatást, tehát sajtóterméknek minősül.

A médiatörvény 46. §-a szerint a sajtóterméket a kiadásáért felelős személynek be kell jelentenie. A bejelentésben meg kell jelölni a bejelentő nevét (cégnevét), lakcímét (székhelyét), elérhetőségét (telefonszám vagy e-mail cím), a kapcsolattartó személy nevét és elérhetőségét, jogi személy esetén annak cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát és persze a sajtótermék címét. Ha ezekben az adatokban változás következik be, úgy ezt 15 napon belül be kell jelenteni a médiahatóságnak. Amennyiben a nyilvántartásba vételre vonatkozó szabályokat a kiadó vagy az alapító megsérti, a médiahatóság 1 millió forintig terjedő bírságot szabhat ki.

A bejelentéssel kapcsolatosan bővebb információkat a Médiahatóság oldalán lehet találni. Egyelőre kérdéses, hogyan fog a hatóság fellépni - például a blogokkal szemben. A hatóság oldalán található nyilvános adatbázis szerint eddig mindössze 411 internetes sajtótermék tett bejelentést. Ez az adatbázis ráadásul teljesen indokolatlanul tartalmazza mindenki számára hozzáférhető módon az internetes portál főszerkesztőjének személyes adatait (lakcím, telefonszám, e-mail cím).

A témával a későbbiekben ezért bővebben is foglalkozom.

Share |

Sok még a tisztáznivaló a leendő médiatörvény körül

Látva a nyilvánosság felháborodását és tiltakozását, úgy tűnik, a pártok kissé visszakoznának az új médiatörvénnyel kapcsolatos eredeti elképzeléseikhez képest.

A jogifórum értesülései szerint az MSZP élesen bírálja egyebek közt a médiahatóság szinte rendőri jogosítványait, valamint azt, hogy egy ilyen példátlanul erős hatósággal szemben nem lenne, aki szükség esetén az újságírókat és a sajtószabadságot védené. A Fidesz szakpolitikusa, Szalai Annamária nyilvánvalónak tartja, hogy ha a munkaanyagból ötpárti indítvány lesz, azt még módosítják. A médiahatóság jogköreit feszegető kérdésre azt válaszolta: e hatóság kizárólag piacfelügyeleti ügyekben kaphatna a Gazdasági Versenyhivatalhoz hasonló jogosítványokat – félreértés vagy pontatlan szövegezés következménye az a hiedelem, hogy jogköre egyéb területekre is kiterjedne. A lap azon felvetésére, hogy nemcsak megmaradna, hanem még növekedne is a pártok befolyása például a közmédiumokra, Szalai azt válaszolta: „Elég volt a szemforgatásból. Tisztább viszonyokat teremt, ha a politikai döntéseket a politikusok hozzák meg, és nem hárítják tovább látszólag független testületekre.“ Pető Iván, az SZDSZ médiáért felelős politikusa úgy nyilatkozott, hogy a médiatörvény tervezetét ért bírálatok „részben tárgyi tévedéseket tartalmaznak, részben az eljárást kifogásolják, részben másról szólnak, mint maga a törvénytervezet“. Én pedig remélem, hogy a pontatlan szövegezéseket és a félreértéseket tényleg el fogja kerülni a Parlament elé kerülő javaslat.

Share |

Médiarendőrség fogja cenzúrázni az Internetet?

Olvasom a hírt az indexen, és egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt nagyon örvendetes, hogy a két nagy párt képes egyáltalán valamilyen kérdésben együttműködni, legyen az akár az új médiatörvény elfogadása. Egy toldozott-foldozott, hiányos és elavult törvényről van szó, aminek a lecserélése már régóta indokolt lenne.
A digitális átállás érdekében minden tévé- és rádiócsatorna is az új törvény kidolgozását sürgeti. A baj csak az, hogy mint a cikk írja, "a konkrét pénzügyi előnyökért cserébe a nagy médiapiaci szereplők lemondanak eddigi viszonylagos szabadságukról". Arról van szó, hogy a felállítandó Nemzeti Médiahatóság a tartalomszabályozás érdekében olyan hatósági jogköröket kapna, mint a Versenyhivatal a tisztességtelen piaci magatartás elleni fellépés érdekében, ráadásul a hatásköre - az ORTT-vel ellentétben - kiterjedne az internetes médiára is. Igaz ugyan, hogy előzetes bírói engedéllyel, de joga lenne házkutatást tartani az adott médiánál, adathordozókat lefoglalni, rendőri közreműködést kérni, s akár ötvenmillió forintos bírságot is kiszabni. A testület tagjait pedig a Parlament nevezné ki, vagyis politikus káderek fogják rendőri segítséggel zaklatni, cenzúrázni és bírságolni akár internetes oldalakat is. Tisztára Kína.
A Versenyhivatal által alkalmazható kényszerintézkedések célja a tisztességtelen verseny megakadályozása. De milyen demokratikus érdek támasztja alá, hogy egy bíró engedélyt adjon egy a sajtószabadságot ilyen súlyosan korlátozó intézkedésre?
Persze valamilyen szintű tartalomszabályozásra szükség van az Interneten is. Hiszen jelenleg a sajtóra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók az internetes híroldalak esetén: például nem kérhető sajtó-helyreigazítás, és nincs megnyugtatóan rendezve a személyiségi jogok védelme sem. Utóbbinál leginkább az a gond, hogy az elektronikus kereskedelmi törvény értelmében, ha a tárhelyszolgáltató tudomást szerez egy jogsértő információról, akkor köteles azt eltávolítani, különben felel az ebből eredő kárért. Vagyis ha Gipsz Jakab azt állítja, hogy az index vagy az origo egyik cikke sérti az ő jó hírnevét, akkor ír egy levelet a tárhelyszolgáltatónak, amely - hogy elkerülje a felelősséget - valószínűleg intézkedik a cikk leszedéséről.
Ez az a helyzet, amit meg lehetne szüntetni, ha mondjuk ennek az új médiarendőrségnek az lenne a feladata, hogy a hozzá érkező, ilyen jellegű bejelentéseket előzetesen megvizsgálná, és ideiglenesen (amíg mondjuk a bíróság helyreigazítási eljárásban) döntene intézkedne az adott tartalom eltávolításáról. Ehelyett, ha a törvényt így elfogadják, létrejön egy parlamenti szerv, amely saját hatáskörében, kedve szerint korlátozhatja a sajtószabadságot.

Share |