Szomszédkukkoló közösségi oldal: semmibe vett személyes adatok

Nemrégiben bukkantam a „rohadt szomszéd” (rotten neighbor) nevet viselő közösségi oldalra. A rottenneighbor lényege, hogy a felhasználó megoszthatja szomszédaival kapcsolatos élményeit akár szöveg, akár kép, akár videó formájában az oldalon. Eltérően a hagyományos közösségi oldalaktól, itt nem a saját adatlapodat szerkesztheted, hanem másokét. A szomszéd adatlapján szerepel egy lakcím, valamint a Google Maps által kreált térkép, amelyen be van jelölve az illető háza. A történetet lehet véleményezni is, ami mindenki számára abszolút nyilvános. Regisztrálni csak akkor kell, ha össze akarnánk mi is állítani egy adatlapot a szomszédunkról. A közösségi oldalnak egyébként amolyan ingatlan-tanácsadó funkciója is van, hiszen lakcím alapján meg lehet nézni, hogy az adott házban, illetve a környékén milyen emberek laknak, hallgatnak-e hangosan zenét, leviszik-e a szemetet, fizetik-e rendesen a közös költséget, stb. Nemcsak negatív, de pozitív történetek elmondására is van lehetőség: az oldalon nemcsak a legrosszabb/legperverzebb/leghangosabb/legbunkóbb szomszédok listája olvasható, hanem azoké is, akik mindig lenyírják a füvet, mindig átjönnek segíteni, stb.

Ez persze nem menti fel az oldal üzemeltetőjét néhány etikai kérdés alól. Nem ismerem az amerikai adatvédelmi jogot, de az egészen biztos, hogy a magyar törvény szerint ilyen oldalt nem lehetne üzemeltetni. Önmagában egy lakcím elhelyezése is személyes adat kezelésének minősül a törvény értelmében, még akkor is, ha név nem szerepel a történetben. Lakcím alapján ugyanis elvben bárki azonosítható. Az meg pláne durva, ha a hangoskodó szomszédot még titokban fel is veszik kamerával, és felteszik az Internetre. A személyes adat kezeléséhez az érintett hozzájárulása (vagy törvényi felhatalmazás) szükséges. Ha a felvétel rejtett kamerával készül, akkor azon felismerhetetlenné kell tenni a személyeket.
Ezzel kapcsolatos az is, hogy sokan úgy gondolják, ha valaki magáról valamit feltesz az Internetre, akkor az onnantól szabad prédam, bárki bármilyen célra felhasználhatja. Nemrég olvastam egy cikket az egyik híroldalon, amely egy új közösségi oldalt mutatott be, s a kritikai hangvételű cikk mellett egy ismerőslista screenshotját is megmutatták. Az igaz, hogy ezek az adatok bárki számára nyilvánosak, aki regisztrál az adott közösségi oldalra, de ez nem jelenti azt, hogy szabadon felhasználhatók lennének bármilyen célra, pláne nem jelentethetők meg a média nyilvánossága előtt. A híroldal tehát úgy járt volna el helyesen, ha anonimizálja az adatlapokat, beleértve az arcképeket is, valahogy így:

Share |

Hogyan legyünk sikeresek az interneten?

Könnyed vasárnap délutáni videó következik angolul tudóknak arról, mi a siker receptje a harmadik évezredben. Kicsit "offtopic", mert jogi vonatkozása a videónak nincs túl sok, de annyira tetszik, hogy felrakom:

Share |

Leskelődő ügyfélszolgálat

A minap egy amerikai kábeltévé-előfizető elégedetlen bejegyzést hagyott hátra szolgáltatójáról egy közösségi oldal üzenőfalán, mire nem kis meglepetésére perceken belül felhívták telefonon, hogy mondja el nekik, mi a baj.
Ennek a cikknek az elolvasása után az első gondolatom az volt, hogy nálunk már az is nagy szó, ha az ügyfélszolgálatos segítőkész, bárcsak mi is ott tartanánk, hogy a szolgáltatók - szó szerint - lesik az ügyfél minden szavát...

Aztán előtört belőlem a jogász. Az adatvédelem szerintem egyik legnagyobb dilemmája, hogy hogyan kezelje azokat az eseteket, amikor arról van szó, hogy a felhasználók önkéntesen adnak meg magukról mindenféle adatokat a világhálón, anélkül, hogy belegondolnának abba, hogy ezeket később bárki, bármilyen más céllal felhasználja.

A magyar jogi szabályozásnak is fontos eleme az ún. célhozkötöttség elve, vagyis ha az érintett valamilyen adatot magáról közzétesz, azt csak a közzététel céljához kötötten lehet felhasználni. Tehát ha például egy lány egy klubban megadja egy fiúnak a telefonszámát, akkor azt vélhetően a vele való flörtölés reményében adja meg, és nem azért, hogy a fiú utána szexhirdetést adjon fel a számával.

De mi a helyzet a közösségi oldalakra feltett profilokkal? Ezek az oldalak elsősorban az ismerősökkel folytatott kommunikáció céljára hozták létre, de sokan használják ezeket karrierépítésre, társkeresésre, marketing vagy politikai célokra is, sőt, vannak kifejezetten karrierközpontú közösségi oldalak is. Ezeknél a profil tulajdonképpen egy online CV, ami azzal a céllal jött létre, hogy azt ismeretlenek minél többen megnézhessék, annak segítségével kapcsolatba lépjenek vele.

Kérdés, hogy meg lehet-e minden közösségi oldalnál egyértelműen határozni, hogy mi a célja. Ebben támpontot jelenthetnek a felhasználási feltételek, illetve a privacy policy. Például az Iwiw adatkezelési szabályzata ezt írja:

"A felhasználó önkéntes döntése alapján a profilban megadott adatok estében belső internetes közösség alkotása, a felhasználók azonosítása. Az adatokat a szolgáltató felhasználhatja arra, hogy a honlap látogatása során a letöltött oldalakon megjelenő hirdetési csíkokon (banner) személyre szabott reklámok jelenjenek meg. Az adatok ilyen célú felhasználását a felhasználó – leiratkozással – megtilthatja."

Érzésem szerint a "belső internetes közönség alkotása" fogalom alá nem lehetne belemagyarázni egy kábeltévé ügyfélszolgálatának azon magatartását, hogy a szolgáltatásával kapcsolatosan a felhasználó által közzétett negatív kritikára hivatkozva felhívja az ügyfelet, hogy tisztázzák a problémát. Természetesen sem az amerikai törvényeket nem ismerem, sem a konkrét oldal adatkezelési szabályzatát, így az ügyet jogilag nem tudom megítélni. Etikailag viszont kétségesnek tartom azt a módszert, hogy többmillió felhasználó hozzászólásait, közzétett profiljait szűrik át abból a célból, hogy ellenőrizzék, ki, mikor, mit írt az adott cégről. Inkább költsenek több pénzt a szolgáltatás javítására, vagy az ügyfélszolgálat hatékonyságára.

Share |

Beköszöntő

Ki ne ismerné George Orwell 1984 című klasszikusát? Az író 60 évvel ezelőtt szinte félelmetes pontossággal rajzolta meg, merre fog tartani a világ, mi lesz az ezredfordulón a legfontosabb érték: az információ. Az államok egyre nagyobb mértékben vonják ellenőrzésük alá állampolgáraikat, egyre több azonosítóval rendelkezünk, a piaci szereplők óriási versenyt folytatnak adatainkért, a multinacionális cégek milliókat költenek egymás és saját dolgozóik megfigyelésére, szenzációhajhász újságírók és paparazzók lesik a sztárok és politikusok mozdulatait, tévékamerák, térfigyelőkamerák, kamerás telefonok és közösségi oldalak rögzítenek rólunk információkat nap mint nap.
Joggal félünk-e Orwell "Nagy Testvérétől", kell-e és lehet-e ellene fellépni, jogos-e a paranoiánk? Zavarba ejtő kérdések ezek, pedig ez csupán egy azon témák közül, amik ebben a blogban helyet kapnak. Jogi és etikai problémák sokaságával kell szembesülnünk a mai információs társadalomban, amelyekre gyakran nem adható egyértelmű megoldás, a jog pedig túl lassan reagál az új helyzetekre.
Gondolatébresztő, vitaindító jellegű postokat szándékozok közzétenni, remélve, hogy sokan hozzá fognak majd szólni.

Share |