Kódok harca

Mi a teendő, ha a cég, akit megbíztunk a weblapunk elkészítésével, nem hajlandó kiadni a Google Analytics ügyféladatokat?

Ma már Dunát lehetne rekeszteni weblapkészítő cégekkel, ezért sokan igyekeznek minél szélesebb szolgáltatási palettát kínálni, hogy kitűnjenek a mezőnyből. Ma már szinte magától értetődő, hogy ezek a cégek a weblap elkészítése mellett optimalizálást, keresőmarketinget vagy komplex online marketing kampány lebonyolítását is vállalják. Azonban ezen a piacon is nagy a verseny, így érthető, ha nem szívesen mondanak le egy-egy potenciális megrendelésről.

A konkrét történetben a megrendelő a honlap elkészítése után egy másik céget bízott meg az AdWords kampány lebonyolításával. A kampányt a megbízott cég szerette volna keresőmarketinggel is kiegészíteni, így szükségessé vált a Google Analytics kódjának a beillesztése, hogy a látogatói statisztikák alapján célzottabb kampányt lehessen elindítani. Ekkor derült ki, hogy az oldal forráskódjába a weblapkészítő cég már beillesztett egy Analytics-kódot. A hozzá tartozó fiókhoz viszont nem hajlandó hozzáférést biztosítani, mivel akkor az összes ügyfelének az adatai megismerhetővé válnának. Két Analytics kód egy oldalon pedig nem fér meg egymás mellett.

Jogi szempontból nem kétséges, hogy aki a weboldalt létrehozza, azt illetik a szerzői jogok, a megrendelő csak licencet kap az oldal használatára. A kiindulópont tehát az, hogy az oldal struktúrájának megváltoztatásához, azaz a mű "átdolgozásához" a szerző beleegyezése kell. Természetesen ettől a szerződésben el lehet térni, de ehhez résen kell lenni szerződéskötéskor.

Csakhogy az Analytics kód esetében a szerző nem a weblapkészítő, hanem a Google. Vagyis a szerzői jogi törvény szerinti összekapcsolt műről van szó, mivel a közös mű részei önállóan is felhasználhatóak. Az ilyen összekapcsolt művek esetében a törvény azt írja, hogy a saját részek tekintetében a szerzői jogok önállóan gyakorolhatók. Ez azt jelenti, hogy az Analytics kód sorsáról egyedül a Google jogosult dönteni. Mi a helyzet tehát akkor, ha a szerző nem hajlandó eltávolítani a Google kódját az oldalról?

Az előbbiek alapján logikus válasz, hogy a Google-hez kell fordulni. A Google Analytics szerződési feltételei egyébként kimondják, hogy ha valaki harmadik személy (megrendelő) nevében veszi igénybe a szolgáltatást, akkor szavatolnia kell, hogy teljes körű meghatalmazással rendelkezik ahhoz, hogy a harmadik személy nevében járjon el, és hogy ez a harmadik személy rendelkezik az ügyféladatokkal kapcsolatos összes joggal. Tehát a Google kifejezetten tiltja, hogy a weblapkészítők visszaéljenek a kóddal.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a weblapkészítő, bár saját művét hozza létre, de ezt a megrendelő megbízásából teszi. A megbízó pedig, ahogy szakállas jogászprofesszorok szokták mondani, az ügy ura. Ha a megbízott túllépi a megbízás kereteit, ráadásul erről elfelejt szólni a megbízónak, akkor egyrészt szerződésszegést követ el, másrészt a Ptk. alapján felel azért a kárért, ami az önkéntes beavatkozás nélkül nem következett volna be. Onnantól kezdve tehát, hogy szépen megkértem, hogy tegye lehetővé a hozzáférést, vagy a saját kód elhelyezését, akár az ennek elmulasztásával okozott elmaradt haszon is bevasalható tőle.

Share |

Jogi tudnivalók a webáruházakról, II. rész: mit és hova kell bejelentenünk?

Az előző cikk folytatásaként, ahogy azt ígértem, ebben a bejegyzésben is a webáruházakról lesz szó. Az elmúlt hónapok jogszabályváltozásai nem kis fejtörést okoztak a webáruházat üzemeltetőknek és a jegyzőknek, ugyanis egy kormányrendelet 2009. októberétől rendkívül széleskörű bejelentési kötelezettséget ír elő a kereskedelmi tevékenységekre vonatkozóan. 

Aki eddig azt gondolta, hogy webáruházat alapítani a világ legegyszerűbb dolga, az nyilván nem számolt azzal, hogy Magyarországon még ezt sem lehet megúszni némi adminisztráció nélkül. A  változások oka az EU belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelve, amely 2009. december 28-ig adott határidőt a tagállamoknak a szabályok átültetésére. Az irányelveknek az a sajátossága, hogy meghatározzák az adott területen a szabályozás alapelveit, azonban a részletek kidolgozását a tagállamokra bízzák. Az ördög pedig, mint tudjuk, a részletekben rejlik.

A szolgáltatási irányelv arra ösztönzi a tagállamokat, hogy előzetes engedélyezési eljárást csak indokolt esetben írjanak elő, vagyis hogy a legtöbb tevékenység engedély nélkül végezhető legyen. Nyilvánvalóan vannak olyan szolgáltatások, mint pl. a hitelközvetítés, a lőszer- vagy a gyógyszerkereskedelem, amelyek felett szükséges valamilyen állami kontrollt létrehozni,  ezek esetében elengedhetetlen valamilyen engedély, nyilvántartás megléte. Egy pizzafutár weboldal már jóval kevesebb veszélyt tartogat a fogyasztó számára, abszurd lenne tehát, ha csak engedéllyel lenne végezhető ez a tevékenység. Ha engedély nem is kell hozzá, az említett kormányrendelet és a kereskedelmi törvény értelmében azonban ennek, és valamennyi webáruháznak 2009. október 1. óta be kell jelentkeznie a szolgáltató székhelye szerinti jegyzőnél. Ha egy üzlet ezt megelőzően már szabályosan működött, akkor csak az adatokban bekövetkező változás esetén kell bejelentést tennie. 

Mondhatnám, hogy ez vonatkozik a webáruházakra is, de ahogyan az előző bejegyzésben is írtam, sajnos a magyar jogszabályalkotók mintha nem is a XXI. században élnének, és egyáltalán nem veszik figyelembe az elektronikus kereskedelem létezését, így az üzlet fogalma alatt kizárólag négy fallal körülvett helyiséget kell érteni. A webáruházakra jelenleg - analógiával - a csomagküldő kereskedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az ilyen tevékenység is bejelentésköteles, függetlenül attól, hogy a terméket a honlapon meg lehet-e rendelni online, vagy csak meg van adva egy telefonszám, ahol le lehet adni a rendelést; a lényeg az, hogy a honlap "a termék jellemzőit és árát feltüntető, ezáltal a vásárló számára az áru megvételére vonatkozó ügyleti döntés meghozatalát lehetővé tevő" információkat tartalmazza.

A bejelentés tartalma

A webáruház üzemeltetőjének a jegyzőnél az alábbiakat kell bejelentenie:

1. a nevét, címét, illetve székhelyét

2. a cégjegyzékszámot (egyéni vállalkozó nyilvántartási számát)

3. statisztikai számát

4. a működési terület jegyzékét - ez egy honlap esetén általában országos

5. a kereskedelmi tevékenység formáját, vagyis - jobb híján - azt, hogy csomagküldő kereskedelem

6. a forgalmazni kívánt termékek felsorolását a kormányrendeletben felsorolt termékfajták szerinti besorolásban. (Ezt most nem fogom mind felsorolni, de tipikus jogász észjárás szerint a kormányrendelet megpróbálja felsorolni az összes termék- és szolgáltatástípust, aztán az ötvennyolcadik után odabiggyeszti, hogy "egyéb". Akkor már azt is odaírhatták volna, hogy kellemes bogarászást...)

7. azt, hogy a szolgáltatás kis- vagy nagykereskedelem

8. a külön engedély alapján forgalmazható termékek körét, az engedélyt kiállító hatóságot és az engedély számát

9. a tevékenység megkezdésének időpontját.

A szolgáltatási törvény további adatok bejelentését írja elő arra az esetre, ha úgynevezett "határokon átnyúló", vagyis több EU tagállamra kiterjedő szolgáltatást kívánunk nyújtani. Ez érdekes kérdés egy honlap esetén, amely a világon bárhonnan elérhető. Nyilván egyszerű a kérdés abban az esetben, ha a terméket a szolgáltató leszállítja. Egy pizzafutár honlap pontosan meghatározhatja, hogy mely településekre viszi házhoz a pizzát. Szállást foglalni, buszjegyet, koncertjegyet, vagy repülőjegyet venni viszont a világ bármely pontján lehet az interneten keresztül. Valószínűleg ezek a szolgáltatások határokon átnyúlhatnak, még akkor is, ha a szolgáltatónak ez nem feltétlenül áll szándékában. Az ilyen szolgáltatónak a törvény szerint kell tennie egy nyilatkozatot, hogy ő határokon átnyúló szolgáltatást kíván nyújtani. Ha más tagállamban van a szolgáltató székhelye (egyéni vállalkozó esetén más állampolgárságú), akkor ezt az államot, illetve az ottani nyilvántartó szervet és a szolgáltató nyilvántartási számát is meg kell jelölni. Ez a bejelentés azonban legfeljebb 5 évre szólhat, utána meg kell újítani.

A legjobb az egészben, hogy a fenti bejelentési kötelezettségek bármelyikének elmulasztása miatt a jegyző akár 50 ezer forint bírságot is kiszabhat. Habár nem feltételezem, hogy Magyarországon bármelyik jegyzőnek lenne kapacitása arra, hogy a településén bejegyzett cégek és egyéni vállalkozók esetleges webáruházai után nyomozzon, azért nem árt megelőzni a bajt, és érdeklődni a jegyzőnél a bejelentés feltételeiről.

Share |

Egy amerikai ítélet margójára: sajtószabadság az interneten

Állandó ihletadó oldalam, a Zugügyvéd jelentetett meg egy érdekes cikket egy amerikai perről, amely egy Tékozló Homár-jellegű fogyasztóvédő honlap, illetve az ezen oldalon álnéven publikáló felhasználó ellen folyt, mivel az illető becsmérlő cikkeket közölt egy oktatási intézményről, miután az többször is jogsértő módon járt el vele szemben. Egy percig sem volt afelől kétségem, hogy a panaszossal szemben megszüntették az eljárást, hiszen ő csak élt az amerikai alkotmány első kiegészítésében garantált szólásszabadsághoz való jogával, ami az Egyesült Államokban foggal-körömmel védett érték. De mi történt az internetszolgáltatóval?

Korábbi olvasmányaimból rémlett egy eset szintén Amerikából, amelyben egy pénzügyi híroldal ellen egy befektető indított pert, mert az egyik kommentelő befektetési csalás elkövetésével vádolta meg. Azért perelte a befektető a weboldalt, mert az vállalta, hogy a kommentek előzetes moderálást követően kerülnek nyilvánosságra. A bíróság úgy találta, hogy mivel a honlapnak lett volna lehetősége arra, hogy a becsületsértő kijelentést ne tegye közzé, ezért a felelőssége megalapozott. Nos, az 1995-ös ítélet óta Amerikában sokat változott a helyzet, a magyarra értelmesen lefordíthatatlan nevű Communications Decency Act már ésszerűen szabályozza a tartalomszolgáltatók felelősségét, ennek megfelelően a bíróság is elutasította a fenti esetben a honlappal szembeni keresetet.

Magyarországon sajnos úgy általánosságban is igaz, hogy a szólásszabadság nem élvez megfelelő védelmet sem a törvényekben, sem a bíróságok ítélkezési gyakorlatában, hogy aztán a médiáról ne is beszéljünk. Az internet az egyetlen olyan média, ahol valóban szabad lehetne a vélemény, ahol egyedül az adott honlap vagy fórum belső szabályzatának kell megfelelni. A különböző fórumok moderátorai általában amúgyis jóval egészségesebb jogérzékkel rendelkeznek e körben, mint a legtöbb bíró, és csak akkor cenzúráznak, ha az valóban uszító, gyalázkodó vagy annyira kritikán aluli, hogy muszáj.

A hazai törvényi szabályozás egyrészt - mintha nem mérte volna fel kellően az internet jelentőségét - meglehetősen szűkszavúan fogalmaz e témakörben, másrészt mintha szándékosan ösztönözné is az önkéntes cenzúrázást. Nemes egyszerűséggel csak annyit mond, hogy a szolgáltató felel az általa rendelkezésre bocsátott, jogszabályba ütköző tartalmú információért.

Egy blogger például rögtön három kérdéssel is szembe találja magát: vajon ő szolgáltatónak minősül-e az elektronikus kereskedelmi törvény szerint? (Jogász kollégák kedvéért ld. 2001. évi CVIII. törvény 2. § k) pont, ill. ezzel összefüggésben 2. § f) pont.) Én arra jutottam, hogy igen. És akkor vajon a blog kommentjeiben megjelenő véleményeket ő bocsátja rendelkezésre, avagy a kommentelők? Nem egyértelmű a szöveg, valószínűleg azért, mert a törvény megírói egyáltalán nem gondoltak a blogokra, közösségi oldalakra, fórumokra, videómegosztókra, hiszen ezeken a tartalom részben, sőt, többnyire nem a szolgáltató által jön létre. De fogadjuk el a kiterjesztő értelmezést, a szolgáltató felel minden információért, amely a honlapján megjelenik, akár ő, akár a felhasználói tették közzé. Elvárható-e egy egyszerű bloggertől, hogy naponta ellenőrizze, ki és milyen megjegyzéseket tesz a posztjaihoz? Én minden különösebb gond nélkül át tudom tekinteni azt a havi egy-két megjegyzést, ami erre a blogra érkezik, de vajon mennyi idő kellene ehhez olyan blogokon, amelyek pl. majdnem minden nap megjelennek az index címlapján?

És végül: vajon elvárható-e egy szolgáltatótól, hogy maga döntse el, mi a jogszabálysértő? Nyilván ha egy kommentelő rendszeresen horogkeresztes avatarral írja hozzászólásait, az (majdnem) minden fórumon megüti a moderátor ingerküszöbét. De egy fórumon nemcsak tiltott önkényuralmi jelképpel lehet visszaélni, hanem lehet rágalmazni, szerzői joggal visszaélni, személyiségi jogokat sérteni, személyes adatokkal visszaélni, spammelni vagy akár tisztességtelen piaci magatartást gyakorolni. Nem biztos, hogy ezek első látásra felismerhető jogszabálysértések.

Ebből a szempontból egyszerűbb helyzetben vannak a tárhelyszolgáltatók. Ők ugyanis mentesülnek a felelősség alól, ha nincs tudomásuk az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy az bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sértené, illetve, ha - amint tudomást szerez az információ jogsértő voltáról - haladéktalanul eltávolítja azt. Vagyis, amint ezt egy korábbi bejegyzésemben már írtam, ha érkezik egy "komoly névtelen feljelentés" a tárhely szolgáltatójához, akkor ő nem fog mérlegelni, hogy komolyan vegye-e, vagy nem, hanem a saját felelősségének kizárása érdekében el fogja távolítani a tartalmat.

Pedig viszonylag egyszerűen elkerülhető, hogy a szolgáltatót minden komment esetén a "bírói pulpitusra kényszerítsük", ráadásul a megoldás magában a törvényben is szerepel. A szerzői jogot és a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogot sértő információk esetén a jogosultnak lehetősége van értesíteni a szolgáltatót, ha szerinte a jogait megsértették. Erre a szolgáltató köteles ugyan ideiglenesen levenni a jogsértő tartalmat, de egyben köteles az eltávolításról értesíteni az információ közzétevőjét. Ha az illető 8 napon belül kifogással él az intézkedéssel szemben, akkor a szolgáltató köteles visszahelyezni az információt és értesíteni a jogosultat a visszahelyezésről. A jogosult ezt követően bírósági eljárást indíthat, amelyben ideiglenes intézkedésként kérheti a jogsértő tartalom ismételt törlését. Ez az ún. notice-and-take-down eljárás, ha első ránézésre bonyolultnak is tűnik, a szolgáltató szempontjából roppant egyszerű, hiszen neki csak az a kötelessége, hogy értesítse a két vitatkozó felet, a többit pedig majd eldönti a bíróság. Ezt az eljárást csak ki kellene terjeszteni valamennyi jogsértés esetére, és akkor a probléma meg lenne oldva, minden honlapüzemeltető, fórummoderátor és blogger nyugodtan aludhatna, egyszerűen nem is értem, miért csak szerzői jogi és védjeggyel kapcsolatos jogsértésekre korlátozzák ezt az eljárást.

Az a benyomásom, hogy a magyar törvényhozók egyszerűen nem vesznek tudomást az internet, mint média sajátosságairól, mintha nem is ismernék el az internetet önálló kommunikációs csatornának. (Habár ez talán jobb is, mert akkor még rászabadítanának valami dohos, ortt-szerű, gyanús gittegyletet a bloggerekre.) Mindössze egyetlen "pozitív" változás tapasztalható: a nemrég elfogadott új Ptk. immár legalább sajtóként tartja számon az internetet, amikor kimondja, hogy sajtó-helyreigazítást az internet útján közzétett közleményekkel szemben is alkalmazni lehet...

Share |

Honlapklónozás, avagy a "kék index" versenyjogi megítélése

Korábban már írtam olyan esetről, hogy egy blogroll honlap egy az egyben átvette a különböző blogbejegyzések tartalmát, és azokat a sajátjaként a főoldalba beágyazva jelentette meg. Most olyan esetről lesz szó, amelyben éppen a fordítottja történt: egy induló híroldal saját tartalmát egy már jól ismert honlap köntösébe bújtatva jelenteti meg. A zipp.hu internetes oldal az elmúlt napokban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy szóról szóra lemásolta az index.hu oldal jellegzetes külső megjelenését.
Bár a főoldalon elhelyezett logó tanúsága szerint a honlap beta verziója látható, a logó betűtípusából, az „i” betű dizájnjából arra lehet következtetni, hogy a honlap készítőinek célja kifejezetten az index formavilágának teljes lekoppintása volt. Ez persze lehet akár egy ügyesen kitalált médiahack is, miután már most akkora hírverés van az oldal körül, hogy mondhatják, már megérte. Az sincs természetesen kizárva, hogy az indexes fejlesztők merő unalomból tesztelik a netközönség ingerküszöbét, vagy hogy netán egy elkésett áprilisi tréfának vagyunk áldozatai.

Amennyiben viszont nem így van, akkor a többek által „kék indexre” keresztelt zipp.hu adott esetben megütheti a bokáját. Több blogon olvastam azt a véleményt a kommentek között, hogy nincs miért aggódnia, hiszen egy honlapot nem lehet levédetni, és ezek olyan sablonok, amelyeket bármilyen weblapfejlesztő össze tud dobni. Amennyiben a levédetés alatt a védjegyoltalmat értjük, nos, úgy ez igaz is.
Védjegyoltalomban olyan grafikailag ábrázolható megjelölés részesülhet, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. A „megjelölés” szó jelentése, hogy valamit megkülönböztető jellel látunk el. A hangsúly itt a „jel”-en van, ami egy adott dolog, fogalom vagy összefüggés kifejezésére szolgáló ábra. Egy egész honlap tulajdonképpen nem más, mint ábrák összessége, amit tehát nem lehet levédetni. Ami védjegyoltalomban részesülhet, az például az index logója. Az iparjogvédelmi adatbázis szerint azonban magának az indexnek a logója nincs védjegyként bejegyezve, így a zipp.hu indexre hajazó logójának használata nem minősül védjegybitorlásnak.
Ha tehát nincs levédetve a honlap, akkor a jog nem is nyújt semmilyen megoldást ilyen tisztességtelen magatartásokkal szemben? De igen.
Nyilván mindenki érzi, hogy egy teljes megjelenés lekoppintása nem fair. A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény generálisan tiltja a tisztességtelen, vagyis különösen a versenytársak, üzletfelek, valamint a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető, vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző piaci magatartást.
Ezen általános tiltás mellett a 6. § azonban kifejezetten kimondja, hogy „tilos az árut, szolgáltatást (a továbbiakban együtt: áru) a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel (…) vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni”. Az, hogy a hírek közlése, mint szolgáltatás ezeken az oldalakon ingyenesen vehető igénybe, még nem zárja ki, hogy a versenytörvényt alkalmazni lehessen, hiszen a törvény hatálya a piaci magatartást kifejtő természetes és jogi személyek magatartására terjed ki, az pedig köztudott, hogy ezek az oldalak éles versenyt folytatnak a minél nagyobb látogatottság eléréséért, és ezáltal reklámbevételük növeléséért.
Az index jelenlegi megjelenése néhány éve változatlan, a jellegzetes külső része a brandnek, amit minden piaci szereplő komoly küzdelmek árán igyekszik felépíteni. A versenyjog éppen azért tiltja az ilyen „brandkoppintást”, mert tisztában van vele, hogy a fogyasztók többsége a jól bevált márkákat kedveli, és egy hasonló vagy teljesen azonos megjelenés megtévesztheti a fogyasztót, az új versenytárs pedig ezt kihasználva megspórolhatja azt az erőfeszítést, amit a korábbi az imidzs kialakítására fordított. A zipp.hu piaci magatartásának tisztességtelen voltát éppen az támasztja alá, hogy maguk a honlap látogatói is egyszerűen „kék indexként” kezdték elnevezni azt, vagyis a versenytárs jellegzetes megjelenése felismerhető. Erről a honlap főszerkesztője a médiainfónak adott interjúban a következőket nyilatkozta:

„- Első blikkre a portál úgy néz ki, mint egy kékre festett Index kevesebb tartalmi füllel. Nem félnek attól, hogy per lesz? Nem tartják túl direktnek az Index-inspirációt?

- Nemzetközileg elfogadott internetes újságformát szeretnénk kialakítani. Ezen még dolgozunk, a jelenlegi béta verzió, folyamatosan változtatjuk.”

Nos, én csak azt tudom javasolni nekik, hogy a lehető leghamarabb térjenek át a végleges verzióra, mielőtt a megtévesztő magatartás által remélt hasznot hirtelen elvinné egy nem várt versenyjogi per.

Share |

Arcok a tömegben

Kérdés jogos, válasz megtagadva – így szokta elhárítani egy barátom azokat a keresztkérdéseket, amelyekre ő maga sem tudja a választ. Nos, nemrég egy olvasóm kérdésére valami hasonló fogalmazódott meg bennem, hiszen a fényképezésre, a képmás védelmére vonatkozó szabályok olyan általánosságban vannak csak megfogalmazva, hogy a dodonai jóslatok ahhoz képest matematikai axiómák.
A probléma a következő: alakulóban van egy honlap, amely Szegedet mutatja be egy sok tízezer képből álló fotó-adatbázis segítségével, így a belváros utcáit be lehet járni virtuálisan, mozogni lehet jobbra és balra, illetve fel és le, sőt, egyes részletekre rá is lehet nagyítani egészen közeli felbontásban, hasonlóan a Google Maps-hez. A honlap készítőjének kérdése pedig arra irányult, hogy vajon az ezeken a képeken látható emberek nem fognak-e tiltakozni, hogy szerepelnek a képen, és vajon e tiltakozásuk jogos-e.
A Ptk. 80. § alapján nehéz megválaszolni a kérdést. A bírósági gyakorlat viszont immár lassan 25 éve következetes abban, hogy az ún. tömegfelvételek esetén nem érvényesül a képmáshoz való jog, vagyis akkor, amikor „az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásban örökíti meg a nyilvánosság elõtt lezajlott eseményeket”, tömegnek pedig az minősül, amikor a képen szereplő résztvevők száma „egyszeri ránézésre nem állapítható meg”. Ehhez képest – és itt jön a bökkenő – mégsem minősül tömegfelvételnek, ha a felvétel – bár tömegben készült, − de a tömegből mégis kiemel néhány személyt, akik felismerhetően a kép középpontjában szerepelnek. Ezek a szabályok, bár törvényben sosem voltak leírva, de a bírósági jogértelmezés részeként kiválóan szabályozták a köztéri fotózás kérdését, legalábbis amíg meg nem jelentek a több megapixeles felbontású digitális fényképezőgépek. Ezekkel szinte tetszőleges méretűre fel lehet nagyítani egy képet, ki lehet emelni bármelyik képen szereplő személyt. A fent említett honlap sajátossága az, hogy egy-egy panorámaképen belül tudunk minden irányba forogni. A számítógép képernyőjén nyilván nem jelenik meg egyszerre az egész panorámakép, hanem annak egy-egy részlete, amelyen lehet akár egyetlen ember is, ha éppen úgy forgatjuk. Ez akkor tömegfelvétel? Nem tudjuk, hiszen bírói döntés ezzel kapcsolatban nem született.
Ugyanakkor, ha megvizsgáljuk, hogy mi a magánszféra-védelem, a személyiségi jogi védelem általános célja, akkor meg lehet válaszolni a kérdést. A magánszféra ott élvez elsősorban jogi védelmet, ahol a védelem elvárható. A forgalmas közterületeken való sétálgatás velejáró „kockázata” az, hogy az emberből például vágókép lehet az esti híradóban. Ugyanez nem várható el egy strand öltözőjében, a szoláriumban, a műtőasztalon vagy otthon a kertünkben. A honlapon látható panorámaképeken semmi intim nincsen, hiszen csak azt lehet látni, amit bárki láthatott volna, ha éppen abban a pillanatban azon az utcán sétált volna. A személyiségi jogok ettől persze sérülhetnének, ha az ábrázolás módja az adott egyénekre lenne kihegyezve, esetleg az egyes személyeket lehetne elemezni, „kommentálni”. Például a 2006-os tüntetéseken egy cég készített egy fotót, amelyből két-három tüntetőt kinagyított és egy reklámszlogen kíséretében köztéri plakátokon helyezett el. Ilyen jellegű felhasználás lehetősége itt is fennáll, de az már nem az adott honlap készítőjének a felelőssége, és addig nem is bír jelentőséggel, amíg nem kerül nyilvánosságra. (A vitás kérdések elkerülése végett a honlap készítője egyébként - teljesen korrekt módon - biztosítja annak lehetőségét, hogy aki tiltakozik valamelyik képen való szereplés miatt, azt leveszik a képről.)

Share |