Jogi tudnivalók a webáruházakról, II. rész: mit és hova kell bejelentenünk?

Az előző cikk folytatásaként, ahogy azt ígértem, ebben a bejegyzésben is a webáruházakról lesz szó. Az elmúlt hónapok jogszabályváltozásai nem kis fejtörést okoztak a webáruházat üzemeltetőknek és a jegyzőknek, ugyanis egy kormányrendelet 2009. októberétől rendkívül széleskörű bejelentési kötelezettséget ír elő a kereskedelmi tevékenységekre vonatkozóan. 

Aki eddig azt gondolta, hogy webáruházat alapítani a világ legegyszerűbb dolga, az nyilván nem számolt azzal, hogy Magyarországon még ezt sem lehet megúszni némi adminisztráció nélkül. A  változások oka az EU belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelve, amely 2009. december 28-ig adott határidőt a tagállamoknak a szabályok átültetésére. Az irányelveknek az a sajátossága, hogy meghatározzák az adott területen a szabályozás alapelveit, azonban a részletek kidolgozását a tagállamokra bízzák. Az ördög pedig, mint tudjuk, a részletekben rejlik.

A szolgáltatási irányelv arra ösztönzi a tagállamokat, hogy előzetes engedélyezési eljárást csak indokolt esetben írjanak elő, vagyis hogy a legtöbb tevékenység engedély nélkül végezhető legyen. Nyilvánvalóan vannak olyan szolgáltatások, mint pl. a hitelközvetítés, a lőszer- vagy a gyógyszerkereskedelem, amelyek felett szükséges valamilyen állami kontrollt létrehozni,  ezek esetében elengedhetetlen valamilyen engedély, nyilvántartás megléte. Egy pizzafutár weboldal már jóval kevesebb veszélyt tartogat a fogyasztó számára, abszurd lenne tehát, ha csak engedéllyel lenne végezhető ez a tevékenység. Ha engedély nem is kell hozzá, az említett kormányrendelet és a kereskedelmi törvény értelmében azonban ennek, és valamennyi webáruháznak 2009. október 1. óta be kell jelentkeznie a szolgáltató székhelye szerinti jegyzőnél. Ha egy üzlet ezt megelőzően már szabályosan működött, akkor csak az adatokban bekövetkező változás esetén kell bejelentést tennie. 

Mondhatnám, hogy ez vonatkozik a webáruházakra is, de ahogyan az előző bejegyzésben is írtam, sajnos a magyar jogszabályalkotók mintha nem is a XXI. században élnének, és egyáltalán nem veszik figyelembe az elektronikus kereskedelem létezését, így az üzlet fogalma alatt kizárólag négy fallal körülvett helyiséget kell érteni. A webáruházakra jelenleg - analógiával - a csomagküldő kereskedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az ilyen tevékenység is bejelentésköteles, függetlenül attól, hogy a terméket a honlapon meg lehet-e rendelni online, vagy csak meg van adva egy telefonszám, ahol le lehet adni a rendelést; a lényeg az, hogy a honlap "a termék jellemzőit és árát feltüntető, ezáltal a vásárló számára az áru megvételére vonatkozó ügyleti döntés meghozatalát lehetővé tevő" információkat tartalmazza.

A bejelentés tartalma

A webáruház üzemeltetőjének a jegyzőnél az alábbiakat kell bejelentenie:

1. a nevét, címét, illetve székhelyét

2. a cégjegyzékszámot (egyéni vállalkozó nyilvántartási számát)

3. statisztikai számát

4. a működési terület jegyzékét - ez egy honlap esetén általában országos

5. a kereskedelmi tevékenység formáját, vagyis - jobb híján - azt, hogy csomagküldő kereskedelem

6. a forgalmazni kívánt termékek felsorolását a kormányrendeletben felsorolt termékfajták szerinti besorolásban. (Ezt most nem fogom mind felsorolni, de tipikus jogász észjárás szerint a kormányrendelet megpróbálja felsorolni az összes termék- és szolgáltatástípust, aztán az ötvennyolcadik után odabiggyeszti, hogy "egyéb". Akkor már azt is odaírhatták volna, hogy kellemes bogarászást...)

7. azt, hogy a szolgáltatás kis- vagy nagykereskedelem

8. a külön engedély alapján forgalmazható termékek körét, az engedélyt kiállító hatóságot és az engedély számát

9. a tevékenység megkezdésének időpontját.

A szolgáltatási törvény további adatok bejelentését írja elő arra az esetre, ha úgynevezett "határokon átnyúló", vagyis több EU tagállamra kiterjedő szolgáltatást kívánunk nyújtani. Ez érdekes kérdés egy honlap esetén, amely a világon bárhonnan elérhető. Nyilván egyszerű a kérdés abban az esetben, ha a terméket a szolgáltató leszállítja. Egy pizzafutár honlap pontosan meghatározhatja, hogy mely településekre viszi házhoz a pizzát. Szállást foglalni, buszjegyet, koncertjegyet, vagy repülőjegyet venni viszont a világ bármely pontján lehet az interneten keresztül. Valószínűleg ezek a szolgáltatások határokon átnyúlhatnak, még akkor is, ha a szolgáltatónak ez nem feltétlenül áll szándékában. Az ilyen szolgáltatónak a törvény szerint kell tennie egy nyilatkozatot, hogy ő határokon átnyúló szolgáltatást kíván nyújtani. Ha más tagállamban van a szolgáltató székhelye (egyéni vállalkozó esetén más állampolgárságú), akkor ezt az államot, illetve az ottani nyilvántartó szervet és a szolgáltató nyilvántartási számát is meg kell jelölni. Ez a bejelentés azonban legfeljebb 5 évre szólhat, utána meg kell újítani.

A legjobb az egészben, hogy a fenti bejelentési kötelezettségek bármelyikének elmulasztása miatt a jegyző akár 50 ezer forint bírságot is kiszabhat. Habár nem feltételezem, hogy Magyarországon bármelyik jegyzőnek lenne kapacitása arra, hogy a településén bejegyzett cégek és egyéni vállalkozók esetleges webáruházai után nyomozzon, azért nem árt megelőzni a bajt, és érdeklődni a jegyzőnél a bejelentés feltételeiről.

Share |