Keresés

Egyedi keresés
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: google. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: google. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 25., szerda

Kódok harca


Mi a teendő, ha a cég, akit megbíztunk a weblapunk elkészítésével, nem hajlandó kiadni a Google Analytics ügyféladatokat?

Ma már Dunát lehetne rekeszteni weblapkészítő cégekkel, ezért sokan igyekeznek minél szélesebb szolgáltatási palettát kínálni, hogy kitűnjenek a mezőnyből. Ma már szinte magától értetődő, hogy ezek a cégek a weblap elkészítése mellett optimalizálást, keresőmarketinget vagy komplex online marketing kampány lebonyolítását is vállalják. Azonban ezen a piacon is nagy a verseny, így érthető, ha nem szívesen mondanak le egy-egy potenciális megrendelésről.

A konkrét történetben a megrendelő a honlap elkészítése után egy másik céget bízott meg az AdWords kampány lebonyolításával. A kampányt a megbízott cég szerette volna keresőmarketinggel is kiegészíteni, így szükségessé vált a Google Analytics kódjának a beillesztése, hogy a látogatói statisztikák alapján célzottabb kampányt lehessen elindítani. Ekkor derült ki, hogy az oldal forráskódjába a weblapkészítő cég már beillesztett egy Analytics-kódot. A hozzá tartozó fiókhoz viszont nem hajlandó hozzáférést biztosítani, mivel akkor az összes ügyfelének az adatai megismerhetővé válnának. Két Analytics kód egy oldalon pedig nem fér meg egymás mellett.

Jogi szempontból nem kétséges, hogy aki a weboldalt létrehozza, azt illetik a szerzői jogok, a megrendelő csak licencet kap az oldal használatára. A kiindulópont tehát az, hogy az oldal struktúrájának megváltoztatásához, azaz a mű "átdolgozásához" a szerző beleegyezése kell. Természetesen ettől a szerződésben el lehet térni, de ehhez résen kell lenni szerződéskötéskor.

Csakhogy az Analytics kód esetében a szerző nem a weblapkészítő, hanem a Google. Vagyis a szerzői jogi törvény szerinti összekapcsolt műről van szó, mivel a közös mű részei önállóan is felhasználhatóak. Az ilyen összekapcsolt művek esetében a törvény azt írja, hogy a saját részek tekintetében a szerzői jogok önállóan gyakorolhatók. Ez azt jelenti, hogy az Analytics kód sorsáról egyedül a Google jogosult dönteni. Mi a helyzet tehát akkor, ha a szerző nem hajlandó eltávolítani a Google kódját az oldalról?
Az előbbiek alapján logikus válasz, hogy a Google-hez kell fordulni. A Google Analytics szerződési feltételei egyébként kimondják, hogy ha valaki harmadik személy (megrendelő) nevében veszi igénybe a szolgáltatást, akkor szavatolnia kell, hogy teljes körű meghatalmazással rendelkezik ahhoz, hogy a harmadik személy nevében járjon el, és hogy ez a harmadik személy rendelkezik az ügyféladatokkal kapcsolatos összes joggal. Tehát a Google kifejezetten tiltja, hogy a weblapkészítők visszaéljenek a kóddal.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a weblapkészítő, bár saját művét hozza létre, de ezt a megrendelő megbízásából teszi. A megbízó pedig, ahogy szakállas jogászprofesszorok szokták mondani, az ügy ura. Ha a megbízott túllépi a megbízás kereteit, ráadásul erről elfelejt szólni a megbízónak, akkor egyrészt szerződésszegést követ el, másrészt a Ptk. alapján felel azért a kárért, ami az önkéntes beavatkozás nélkül nem következett volna be. Onnantól kezdve tehát, hogy szépen megkértem, hogy tegye lehetővé a hozzáférést, vagy a saját kód elhelyezését, akár az ennek elmulasztásával okozott elmaradt haszon is bevasalható tőle.



Share |
Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz

2011. május 3., kedd

Védjegyek az AdWords hirdetésekben

A tavalyi év nagy slágere volt az internetjoggal foglalkozó nemzetközi szakmai körökben az Európai Bíróság Google vs. Louis Vuitton-döntése. A luxustáskákat gyártó óriáscég azért perelte a guglit, mert az lehetővé tette, hogy az AdWords hirdetési rendszerében a márkanevet kulcsszóként azok is lefoglalhassák, akiknek egyébként védjegyhasználati jogosultságuk nincsen, sőt, sok esetben a márkanév megadásakor a Google olyan hirdetéseket jelentetett meg, melyekben táskahamisítványokra hívták fel a figyelmet. A luxuscég haragja érthető, ha már láttunk néhány olyan rendkívül szemléletes ábrát, amely a szemmozgást követő ún. eye-tracking vizsgálattal készült, és a felhasználók észlelési szokásait ábrázolja. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy a felhasználók 90%-a a képernyő felső tizedére összpontosít először, oda, ahova a Google újabban egyre többször szponzorált linkeket helyez el.


De vajon felelősségre vonható-e a bevásárlóközpont, ha a területén rohadt almát árusítanak? - tették fel a kérdést a Google ügyvédei, hiszen a keresőóriásnak a jogsértésekről nem volt tudomása. A bíróság azt felelte, hogy nem. Hangsúlyozni kell persze, hogy ha tudomása lett volna a védjegybitorlásokról, és nem távolította volna el a hirdetéseket, akkor felelt volna. A jelenlegi magyar szabályozás is ezt az uniós irányelvet követi: ha egy közvetítő szolgáltató (jelen esetben a Google, mint tárhelyszolgáltató) bejelentést kap valamilyen védjeggyel való visszaélésről, akkor köteles tizenkét órán belül (!) gondoskodni az információk eltávolításáról, illetve a feltételezett jogsértő értesítéséről. Ha az illető kitart igaza mellett, akkor az eltávolítást 8 napon belül kifogásolhatja, és ilyenkor a védjegyjogosultnak 10 munkanapja van, hogy keresetet nyújtson be vagy büntetőfeljelentést tegyen. Ebben a teniszmérkőzésben a szolgáltató csak labdaszedő, és ha így tesz, akkor nem felel.



Más kérdés, hogy vajon minden esetben kizárható-e, hogy valaki másnak a védjegyét kulcsszóként használja. Ezzel kapcsolatosan a luxemburgi székhelyű testület nem adott megnyugtatóan egyértelmű választ. Az világos, hogy ha a hirdetés szövegében ténylegesen szerepel a márkanév, anélkül, hogy a hirdető legalább hivatalos viszonteladója lenne a terméknek, akkor védjegybitorlást követ el. De mi a helyzet akkor, ha csak kulcsszóként foglalja be a védjegyet, viszont a hirdetés szövegében nem szerepel? Erre tekintettel a döntés - a konkrét esetből kiindulva - csak röviden utal arra, hogy miután a védjegy keresőszóként történő megadását követően megjelenő találati listában általában az első helyeken szerepel a márka hivatalos oldala, ezért a védjegy megkülönböztető funkciója nem csorbul, hiszen a fogyasztók meg tudják különböztetni a fizetett hirdetést az organikus találatoktól.

Ez - hogy egy klasszikust idézzek - "általában úgy van", de nem feltétlenül. Volt már rá példa, hogy egy hatalmas világmárka oldalát a Google egyszerűen törölte az indexéből, mert manipulálni próbálta a keresési találatokat. Nincs rá garancia, hogy egy hivatalos oldal benne legyen a top 10-ben a védjegy keresésekor. Szerencsére az Európai Bíróság azóta hozott döntései egyértelművé tették a kérdést: a Bergspechte-ügyben kimondta, hogy a hirdető áruival, illetve szolgáltatásaival kapcsolatos használatra kerül sor még abban az esetben is, ha a kulcsszóként kiválasztott megjelölés magában a hirdetésben nem szerepel, ugyanis a védjegynek nemcsak megkülönböztető, hanem reklámfunkciója is van.

A fent leírtak természetesen csak a bejegyzett védjegyek esetére érvényesek. Újabb kérdés, hogy mennyiben változik a helyzet, ha valamilyen megjelölés nem élvezi a védjegyoltalmat, mégis a fenti magatartás valósul meg. Erre egy későbbi bejegyzésben még ki fogok térni.


Share |
Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz

2011. április 20., szerda

Keresők világa



Miért tiltotta le a Google a BMW-t? Mennyire legálisak az egyes keresőmarketing módszerek? Optimalizálhatok-e márkanévre oldalakat? Hogyan lehet fellépni leghatékonyabban a tisztességtelen konkurrencia ellen? Ezeket a kérdéseket próbálom meg összefoglalni 10 percben 2011. április 27-én (szerdán) a következő Meetoff Találkozón.



Share |
Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Látogatók száma 2008. augusztus 5. óta:

Amplio Keresőmarketing
Internet.wyw.hu
Magyar Honlap Linkek
LinkBank